mono-
mono- – ‹összetételek előtagjaként› ‘egyedüli, egy-’. – monodráma: ‘egyszemélyes dráma’. – monofizitizmus: ‘Krisztusnak csak egy, mégpedig isteni természetét valló ókeresztény eretnekség’. – monogámia: ‘egynejűség, egyférjűség’. – monogenezis: ‘az ember vagy valamely faj változatait egyetlen ősre visszavezető biológiai felfogás’; ‘a világ valamennyi nyelvét egyetlen ősnyelvből származtató elmélet’. – monográfia: ‘egyetlen körülhatárolt témát feldolgozó tudományos írás’. – monokróm: ‘egyszínű’. – monokultúra: ‘egyetlen növény termesztésére alapuló mezőgazdasági rendszer’. – monolátria: ‘egy isten kultuszát ápoló (de elvben más isten létét is elfogadó) vallási felfogás’. – monolit: ‘egy darabból vésett hatalmas emlékkő, oszlop’. – monománia: ‘egyetlen gondolat vagy mozzanat köré szerveződött rögeszme, hóbort’. – monoszillabikus: ‘egyszótagú’. – monoteizmus: ‘egyistenhit’.
A ~ előtag a görög monosz (‘egyetlen’) származéka; az utótagok eredetére nézve rendre lásd dráma, fizika, bigámia, genezis, grafika, króm, kultúra, idolátria, litográfia, mánia, sillabizál, ateizmus. Lásd még monarchia, monád, monizmus, monogram, monokini, monokli, monológ, monopólium, monostor, monoton.
