nagy
nagy – ‘terjedelmes’; ‘számos egyedből álló’; ‘felnőtt’: ha nagy leszek; ‘jelentős arányú, mértékű’: nagy riadalom, nagy fejlődés; ‘kiemelkedő ‹személy›’: nagy író, nagy tudós, Nagy Lajos király; ‹főnévként› ‘nagyobb rész’: a munka nagyját vállalom; ‘felnőtt személy’: ne beszélj bele a nagyok dolgába; ‘kiemelkedő személy’: történelmünk nagyjai; ‘‹összetételek utótagjaként› vezető, elöljáró’: fónagy, hadnagy, násznagy, őrnagy. Származékai: nagyság, nagyságos, nagysága, nagysád, nagyobbít, nagyobbodik, nagyobbára, nagyjából, nagyít, nagyítás, nagyító, nagyon, nagyol, nagyos, nagyzol, nagyzolás, nagyszerű, nagybani, nagyzás.
Bizonytalan eredetű szó. Talán ősi örökség a finnugor korból: zürjén nadjzs (‘fösvény’), ám az egyetlen rokonnyelvből vett, s jelentésben eléggé távol álló példának csekély a bizonyító ereje.
