negédes
negédes – ‘mesterkélten finomkodó’; ‘‹régen› büszke, rátarti’: Szeme nyájas, szava édes, / Maga tetsző, bár negédes (Arany).
Ismeretlen eredetű szó. Rég elavult már, amikor a nyelvújítás korában feltámasztották negéd és negédség (‘gőg, dölyf’) rokonaival együtt. Az utóbbi kettő hamar kikopott az irodalmi nyelvből; a ~ él még a fenti első jelentésben, amelyet az édes szó téves beleértése folytán nyert idővel.
