nyal
nyal – ‘nyelvével végigsimít’; ‘ilyen módon eszik’: mézet nyal; ‘alantasan, szolgai módon hízeleg’. Származékai: nyaldos, nyalakodik, nyalogat, nyalint, nyalánk, nyalánkság, nyali, nyalizik.
Ősi örökség az uráli korból: osztják njala, finn nuolla, lapp njoallat, szamojéd nuljom (‘nyal’). Lehetséges, hogy a ~ és a nyál rokonnyelvi előzményei egyetlen ősi igenévszóra vezethetők vissza. A ~ ‘hízeleg’ jelentése a durva segget nyal kifejezésre céloz; ennek finomított formája a nyali, nyalizik. Lásd még nyalka.
