nyargal
nyargal – ‘‹ló› vágtat’; ‘‹ember lóháton› vágtat’; ‘‹ember› nagy léptekkel, gyorsan fut’. Származékai: nyargaló, nyargalás, nyargalászik, nyargonc.
A jár ige származéka gyakorító -gal képzőbokorral (mint szaladgál); a 16. századi jargal, gyargal, nyargal alakok jelzik, hogy a borjú–bornyú meg a megyek–mejek–menyek változatokban mutatkozó hangváltás történt a szó elején. Legkorábbi jelentése ‘járkál, szaladgál’ volt; a lovaglással, illetve lóvágtával kapcsolatos jelentéskör talán a nyergel szóval (lásd nyereg) való alaki hasonlóság okán fejlődött ki.
