ólom
ólom – ‘szürkés színű, puha, nagy fajsúlyú fémes elem’; ‘‹régebben› ón’. Származékai: ólmos, ólmoz.
Valószínűleg ősi örökség a finnugor korból, előzményei azonosak az ónéival. Az ősi oln- tő, amely egyaránt jelentett ólmot, ónt s egyes nyelvekben ezüstöt is, egyrészt hasonulással onn ⇨ ónn ⇨ ón irányba fejlődött, másfelől olont eredményezett, amelynek szókezdő o-ja a hangsúly hatására megnyúlt, majd bizonyos toldalékok előtt bekövetkezett a n ⇨ m változás: ólonban ⇨ ólomban ⇨ ólom. A két név azonos eredetét támogatja az is, hogy az ~ megnevezésére a 19. századig az ónt is használták, és viszont. Kevésbé valószínű, hogy az ~ a vogul volem (‘ólom’) folytatása volna.
