olt1
olt1 – ‘‹növényt› más növény hajtásának beillesztésével nemesít’; ‘‹élőlényt› betegség elleni védőanyaggal injekcióz’: himlő ellen oltanak. Származékai: oltó, oltás, oltatlan, oltvány.
Vitatott eredetű szó. Alighanem ősi ugor kori örökség: vogul alt- (‘hozzáköt’), osztják alta (‘hozzátold’). A -t műveltető képző, s lehet, hogy már az ugor korban a szóhoz illeszkedett. Ugyanerről a tőről fakad egyébként az alkot ige is. Más magyarázat szerint az ~ az ősi avik1 (‘behatol’) ige av- tövének műveltető képzős származéka avt ⇨ aut ⇨ ót hangfejlődéssel, s a mai szóalak l-je utólagosan került be, mint pl. a boldog, hold1, oltalom szavak tövébe. Az ~ tájnyelvi ojt formája egy ideig köznyelvi szinten, sőt a helyesírásban is élt, talán hogy segítse a megkülönböztetést az olt2 igétől.
