parancsol
parancsol – ‘‹felettes, elöljáró› rendelkezést ad’; ‘kényszerítően előidéz’: gesztusa tiszteletet parancsolt; ‘megkövetel’: a helyzet óvatosságot parancsol; ‘óhajt ‹udvarias kifejezésekben›’: mit parancsol, hölgyem? Származékok és kapcsolt szavak: parancsoló, parancsolat, parancsolgat; parancs, parancsnok, parancsnokol, parancsnokság.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát poručiti (‘elrendel’), szlovén poročiti (‘megbíz, rábíz’). A szótő a ruka, régi szláv *ronka (‘kéz’), így kapcsolatos abroncs szavunk előzményével. Az átvétel, kb. *poroncsiti formában, igen korai, a déli szláv nazálisok ugyanis csak a 10. század végéig éltek. A parancs utólagos elvonás.
