pofa – ‘állat fejének a száj körüli része’; ‘‹durván› száj’: fogd be a pofád; ‘az arcnak a szájüreget körülölelő része’: két pofára zabál; ‘arc’; ‘ember, ipse, pali’; ‘gép, szerkezet szorító eleme’: fékpofa, a satu pofái. Származékok és kapcsolt szavak: pofás, pofázik, pofátlan; pofon, pofoz.
Egy ősi hangutánzó pof- tő származéka a puffad rokonságából; a felfújt arccal, illetve az így kifújt levegő hangzásával kapcsolatos. A ~ -a végződése lehet kicsinyítő képző, vagy olyan megtapadt birtokos személyjel, mint az epe, zúza esetében. A pofon a ~ eredetibb pof tövéből való, a pofon (‘arcon’) üt kifejezésből önállósult.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.