pokol
pokol – ‘a túlvilági örök szenvedés helye a keresztény tanítás szerint’; ‘kínos, gyötrelmes helyzet’: házassága valóságos pokol volt; ‘‹régen› lepra’. Származékai: pokoli, poklos, poklosság.
Délszláv eredetű: szerb régi pakal, szlovén pekel (‘pokol’), eredetileg ‘szurok’. A magyarba egy ószláv pekulu alak kerülhetett, amely hangrendi igazodással fejlődött a Halotti Beszédben már szereplő pukul formára; ebből nyíltabbá válással lett a ~. Lásd még pech.
