rakonca
rakonca – ‘szekértengely végére szerelt, az oldalakat tartó rúd, lőcs’; ‘‹régen› gát, korlát’: rakoncátlan, rakoncátlankodik.
Déli szláv eredetű szó: szerb-horvát rukunica, szlovén rokunice (‘nyél, fogantyú’); ezek valószínűleg az ősszláv *ronka (‘kéz’) származékai. A magyar szó a hangrendi illeszkedés és a két nyílt szótagos tendencia, valamint nyíltabbá válás alapján formálódott ki: rokunice ⇨ rokunica ⇨ rokunca ⇨ rakonca.
