remete
remete – ‘erdőben, pusztában magánosan, vallási elmélkedésnek élő személy’; ‘emberkerülő, magánykedvelő személy’.
A régi északolasz remita átvétele hangrendi illeszkedéssel; forrása a latin eremita, illetve előzménye, a görög erémitész (‘remete, pusztalakó’) az erémosz (‘pusztaság’) nyomán. Lásd még erémi.
