rokon – ‘‹valakivel› családi kapcsolatban álló (személy)’; ‘‹rendszertani, leszármazási tekintetben vagy egyéniségben, felfogásban› közel álló (személy)’: rokon fajok, nyelvrokon, lelki rokon. Származékai: rokoni, rokonság, rokonsági, rokonít, rokonítás, rokontalan, rokontalanság.
Egy rok- alapszó locativusi -n raggal megszilárdult alakja, amely eredetileg ‘közel’ jelentésű határozószó volt. Az alapszó ősi örökség az uráli korból: vogul rav- (‘megközelít’), osztják rahti (‘rokon’), finn rakas (‘kedves’), szamojéd rak (‘közel’); ezek nyomán egy ősmagyar rak igenévszó tételezhető fel ‘közeledik’, illetve ‘közelség’ jelentéssel. A határozóragos ~ szóban ‘közel’ ⇨ ‘közeli’ ⇨ ‘vérségileg közel álló (személy)’ jelentésfejlődés ment végbe. Lásd még rokonszenv.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.