sivatag
sivatag – ‘csapadék és növényzet nélküli homokos, köves pusztaság’.
A sí1 ige származéka -atag névszóképzővel (mint fergeteg, rengeteg, roskatag); korai melléknévi jelentése ‘sivító’ volt, s a száraz, hideg pusztai szélre értődött, majd átvonódott az ilyen széltől felkavart homokra, végül a kopár, homokos pusztaságra: a sivatag földön / álmatlanul fekszem (József Attila). Mai főnévi jelentése késői fejlemény, és sivatag homok, sivatag puszta-féle jelzős szókapcsolatokból önállósodva szilárdult meg. Lásd még sivár, sívó.
