sor
sor – ‘személyek, tárgyak, állatok egymás melletti vagy mögötti elhelyezkedése’; ‘írásjegyek, betűk vízszintes vonala’; ‘épületek egymásutánja, utca’: a cigánysoron lakik; ‘események, történések időbeli egymásutánja’; ‘katonasorozás’: sor alá kerül; ‘állapot, helyzet, sors’: jó sora van, szegénysorba jutott. Származékai: soros, sorol, soroz, sorozás, sorozat, sorozatos, sorakozik, sorakozó, sorjázik.
Bizonytalan eredetű szó. Valószínűleg a szer igen rég elkülönült, mély hangrendű alakváltozata; a sz–s hangváltakozásra példa a szem–sömör, szorgos–sürög szópár. Az összetartozást a két szó jelentéskörének erős átfedése is valószínűvé teszi.
