strapál
strapál – ‘nyű, koptat; igénybe vesz, fáraszt’. – strapa: ‘megerőltető munka’; ‘fáradozás’; ‘erős igénybevétel(re való)’: strapacipő.
Magyar képzésű szócsalád, alapja a régebbi, népi strapácia, strapáció (‘vesződség, fáradozás’), ezek az azonos jelentésű német Strapaze latinosított alakjai. A német szó az olasz strapazzo (’túlerőltetés’) átvétele a strapazzare ige alapján, amely vagy a késő latin extra (‘külön, túl’) és patiare (‘kínlódik, erőlködik’) elemekből állt össze, vagy a germán eredetű olasz strappare (‘húz, tép, szaggat’) igéből való. A magyar ~ a delegáció ⇨ delegál s hasonló szópárok analógiájára vonódott el a strapációból, végül a strapa a magyar igéből a kapál ⇨ kapa mintájára.
