suhancár
suhancár – ‘‹régen› testőr’: Örzsike, kit nemrég elvett egy nyalka suhancár… (Verseghy); ‘‹később› suhanc, siheder’.
A német Schweitzer (‘svájci’) bajor-osztrák schwainzer alakjának átvétele; a korai, hangrendi kiegyenlítődésből eredt svancár alak a szóeleji mássalhangzó-torlódás feloldásával suancár, majd hiátustöltővel suhancár lett. A svájciak nemcsak a pápai államhoz, hanem más országokba is gyakran szegődtek el testőrnek, innen a szó régebbi jelentése. Ennek elhomályosultával a szót kezdték a suhanc származékának érezni, és egy ideig így használták; mára elavult.
