szán1
szán1 – ‘‹valamit valakinek› adni szándékozik’: kisebbik fiának szánta a vidéki házát; ‘‹valamilyen célra› kijelöl’: a lányát ügyvédnek szánja; ‘‹el- igekötővel› elhatároz, eltökél’: elszánta magát a döntő lépésre; ‘sajnálatot érez ‹valaki iránt›’: Szánom keserveiteket, emberek (Katona József); ‘bán, megbán’: szánom, bánom bűnömet. Származékai: szánakozik, szánalom, szánalmas, szánandó, (el)szánás.
Ótörök eredetű: oszmán-török, azeri san- (‘gondol, vél, feltesz’), türkmén szán (‘számol, értékel’), csuvas szun (‘kíván, akar; kedvel, szeret’). Ez a török szócsalád az előzménye szám szavunknak is. A ~ ma elsődleges jelentésköre (‘sajnál, bán’) a magyarban alakult ki a csuvasból is kimutatható ‘szeret’ értelem alapján: ‘szereti’ ⇨ ‘bajában részvétet érez iránta’; még további lépés a ‘tettét bánja’ jelentés. Lásd még szándék.
