szarv – ‘párosan kinövő szaruképződmény egyes emlősállatok fején’: kecskeszarv, kosszarva, bika szarva; ‘agancs’; ‘más állatok hasonló testrésze’: csiga, szarvasbogár szarva; ‘tárgyak görbülten elálló része’: az eke szarva; ‘‹tréfásan› a megcsalt férj állapotának jelképe’: szarvakat visel. Származékai: szarvas, szarvatlan, szarvacska, (fel)szarvaz.
Ősi örökség a finnugor korból: vogul sórp, osztják sarvi (‘rénszarvasbika’), finn sarvi, észt sarv (‘szarv’). A finnugor alapnyelvben indoeurópai kölcsönszó: óperzsa szrva, görög kerasz (‘szarv’), latin cervus (‘szarvas’). A magyar szó eredeti szabályos alanyesete szaru volt (lásd szaru), s a v csak toldalékos alakokban jelent meg: szarva, szarvat, szarvas, (mint a tetű ⇨ tetve, tetves, vagy a könyv esetében), majd ezek a formák hatottak vissza az alanyesetére, és alakították ~vá. Lásd még szarvas.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.