szerencse – ‘‹eredetileg› sors, véletlen’: jó szerencse, balszerencse; ‘a véletlen kedvező fordulata’. Származékai: szerencsés, szerencsétlen, szerencsétlenség, szerencsétlenkedik, szerencséltet.
Déli szláv eredetű szó: szerb-horvát sreća, szlovén sreča (‘sors, szerencse’). A szláv szavak eredeti jelentése ‘(össze)találkozás’, ebből lett ‘az események találkozása’, azaz ‘véletlen’. A ~ igen korai, a 11. század előtti átvétel egy *szrencsa hangzású alakból, nazális magánhangzóval; ebből a szóeleji mássalhangzó-torlódás ejtéskönnyítő feloldása és hangrendi illeszkedés formálta ki a ~ alakot: szrencsa ⇨ szerencsa ⇨ szerencse. Az eredetileg értéksemleges szavak hajlamosak idővel pozitív jelentést fölvenni, mint pl. a (jó vagy rossz) minőség is, amely a minőségi áru vagy garantáljuk a minőséget kifejezésekben csakis jó minőségként értődik.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.