szerkezet
szerkezet – ‘egymással összefüggő (alkat)részek összessége építményben, gépezetben’: a ház, a motor szerkezete; ‘természeti vagy társadalmi alakulat részeinek egymáshoz való kapcsolódási módja’: az emberi test, az állam szerkezete; a nyelv vagy szellemi alkotás alkotóelemeinek elrendeződése, felépítése: mondatszerkezet, drámai szerkezet. Származékok és kapcsolt szavak: szerkezeti, szerkeszt, szerkesztő, szerkesztés, szerkesztőség.
A ~ deverbálisan képzett főnév az önmagában elavult szerkeszik, szerkezik (‘társul, kapcsolódik, illeszkedik’) igéből; ez utóbbi a szer származéka a kölcsönösséget jelző, denominális -kezik képzőegyüttessel (mint pl. barátkozik), az alapszó ‘mód’ jelentése nyomán.
