szokik
szokik – ‘rendszeresen, szokásszerűen tesz ‹múlt idejű alakban›’: hatkor szoktam fölkelni; ‘egyre természetesebbnek, meghittebbnek, ismerősebbnek érez ‹valamit, valakit›’: megszokja, hozzászokik. Származékai: szokás, szokásos, szokott, szokatlan, szokatlanság, szokványos, szokvány.
Ismeretlen eredetű szócsalád.
