szolga – ‘ház vagy személy körüli fizikai munkára szegődött alkalmazott’; ‘szerénységből vállalt önminősítés’: alázatos szolgája (vagyok) az úrnak; ‘valakinek vagy egy ügynek odaadó s tevékeny híve’: Isten szolgája. Származékai: szolgaság, szolgál, szolgáló, szolgálat, szolgálati, szolgáltat, szolgáltató, szolgáltatás, szolgalom, szolgalmi.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén sluga, szlovák sluha (‘szolga, cseléd’). A magyarban a szóeleji mássalhangzó-torlódást járulékhang oldotta, majd a két nyílt szótagos tendencia és a nyíltabbá válás formálta ki a szót: sluga ⇨ szuluga ⇨ szulga ⇨ szolga.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.