szomorú
szomorú – ‘bánatos, lelki fájdalmat érző’; ‘elszomorító’: szomorú fejlemények. Származékai: szomorúság, szomorít, szomorodik, szomorkodik, szomorkás.
A szócsalád igei *szomor alapszava ősi örökség a finnugor korból: mordvin sumurdems (‘bánkódik’). A ~ ennek az alapigének a folyamatos melléknévi igeneve, korai alakjaiban is szomoró (‘bánkódó’).
