szonáta
szonáta – ‘egy vagy két hangszerre írt, három vagy négy tételes zenemű’; ‘‹a 17. századig› bármely hangszeres zenedarab’. – szonatína: ‘kisebb, egyszerűbb szerkezetű szonáta’.
Olasz zenei szakszók (sonata, sonatina) a sonare (‘hangszeren játszik, előad’) igéből; forrása a latin sonare (‘hangzik’) a sonus (‘hang’) alapján. Lásd még szonáns, szonett, szonoritás.
