táj
táj – ‘a közelben fekvő földterület’: már Dorog táján jártak; ‘környék’: a tájára sem megyek, vesetáji panaszok; ‘domborzata, növényzete által jellemezhető vidék, régió’: magashegyi táj; ‘‹időpontról› körülbelül akkor’: déltájban, éjféltájt. Származékai: tájol, tájék, tájékozódik, tájékoztat, tájékozott, tájékozottság, tájékozatlan, tájékozatlanság.
Ősi örökségünkhöz tartozik, valószínűleg az ugor korból: osztják tagi (‘hely’). A szabályos tá származék birtokos személyjeles alakból (tája) vette fel az alanyeseti -j végződést (akárcsak a száj). Kevésbé valószínű, hogy az előzmény a távoli rokonnyelvből, a lappból vett taiva (‘föld része, vidék’) volna.
