tárnok
tárnok – ‘a királyi kincstár felügyelője ‹a középkori Magyarországon›’.
A tár2 főnévből ered, annak ‘áru, vagyon’ jelentése alapján, a szláv eredetű -nok képzővel (lásd bajnok). Vagy száz évig tavarnik formában élt, de a szláv szó szláv mintájú képzése mindenképp a mi nyelvünkben ment végbe, mert a lehetséges átadó nyelvek egyikéből sem mutatható ki ilyen szó ilyen jelentésben.
