téka
téka – ‘falipolc, könyvespolc, tartó, mappa’; ‘‹régebben› könyvtár’: Teleki téka (‘régi könyvtár Marosvásárhelyen’). A latin theca átvétele, forrása a görög théké (‘tartóhely’) a (ti)thémi (‘tesz, helyez’) ige nyomán. A ‘könyvtár’ jelentést bizonyára mint a régi bibliotéka önállósult második eleme vette föl.
