temet
temet – ‘‹holttestet› elföldel’; ‘temetési szertartást végez, azon részt vesz’: Most temettük el szegény Kosztolányit (József Attila); ‘leomló tömegével elborít’: a fal maga alá temette; ‘‹be- igekötővel› földdel betölt’: betemették az árkot; ‘végleg letesz róla’: temeti álmait. Származékai: temetés, temető, temetkezik, temetkezés, temetetlen.
A töm ige régibb tem változatának származéka műveltető vagy mozzanatos -t képzővel. A ‘földdel betöm’ ⇨ ‘földbe tett holttestre földet töm’ ⇨ ‘elföldel’ jelentésfejlődés eléggé valószínű.
