tér1
tér1 – ‘más irányban megy tovább’: a saroknál balra tért; ‘visszajön’: magához tér; ‘csatlakozik, szegődik’: Istenhez tér, megtér; ‘fordul’: Ha súlyosan vagyon az dolog harcokon, szólítatlan megtérnek (Balassi). Származékai: (meg)térő, (meg)térés.
Valószínűleg ótörök eredetű: türk tegire (‘körül’), oszmán-török devir- (‘forgat’), altáji tér- (‘fordít, visszatér’); ezek a teker előzményei között is szerepelnek. Az ige eredeti jelentése tehát ‘fordul’; ebből a többi jól levezethető. Kevésbé meggyőző a tér2, közvetve a tér3 szavakkal való rokonítás. Lásd még terel, térít.
