tető
tető – ‘felülről lezáró elem’: a doboz teteje; ‘épületet felülről borító egy vagy több sík’; ‘legmagasabb rész’: fatető, hegytető; ‘fej(tető)’: tetőtől talpig becsületes ember; ‘csúcs, netovább’: ez aztán mindennek a teteje!; ‘értelem ‹valamiben›’: a tervednek semmi teteje. Származékai: tetős, tetőtlen, tetőz, tetőzet, tetőzik, tetejébe.
Az elavult tetik (‘látszik’) ige folyamatos mellléknévi igeneve, amely ‘messzire látszó’ jelentése alapján a ház legfeltűnőbb részének neveként főnevesült; egyéb jelentései ebből vezethetők le. Lásd még tetszhalál, tetszik, tettet.
