tetszik
tetszik – ‘szépnek, jónak, helyesnek látszik, kedvező benyomást tesz’; ‘‹régebben› látszik, mutatkozik’: különösnek tetszik szemünkben; ‘udvarias magázó beszédmód segédige-féléje’: mikor tetszik indulni reggel? Származékai: tetsző, tetszés, tetszetős, tetszetősség, tetszőleg, tetszőleges, tetszeleg, tetszelgés.
A szócsalád alapszava, az elavult tetik ige ismeretlen eredetű. A ~ sz bővítménye azonos az sz-szel bővülő v tövű igék (mint lesz, tesz, vesz, hisz) megfelelő elemével, s megvan a metsz, játszik, látszik igékben is. Felszólító módban a tessem, tessék a hagyományos, a tetsszek, tetsszen a hanyag, köznyelvi forma, amely az ikességet is negligálja. A ~ mai uralkodó jelentése a ‘látszik’-hoz képest másodlagos, a szépnek (helyesnek, jónak) tetszik-féle kifejezésekből szűrődött át az igébe. Lásd még tessék, tetszhalott, tettet.
