tisztel
tisztel – ‘nagyra becsül’; ‘valahogy nevez’: minek tisztelhetem az urat? Származékai: tiszteletes, tisztelendő, tiszteleg, tisztelgés, tiszteletlen, tiszteletlenség.
Valószínűleg magyar fejlemény a tiszt szóból denominális -l igeképzővel, de lehet, hogy az előbbi szó szláv előzményének szerb-horvát, szlovén čistiti származékaiból alakult magyar képzővel. A kérdés éppúgy nem dönthető el, mint a keresztel, szentel esetében.
