tündér
tündér – ‘szép és jóságos, varázshatalmú mesebeli (női) lény’; ‘bájos, szép, jóságos (fiatal) nő’; ‘‹melléknévként, régen› múlékony, változékony’: Ámde te azt tündér kényednek alája vetetted (Berzsenyi). Származékai: tündéri, tündérség.
A tűnik ige származéka annak ‘megjelenik’ jelentése alapján, deverbális -ér főnévképzővel (mint pl. vezér); d eleme a tűnődik, tündöklik igékből szervetlenül vonódott ide, azok képzőegyütteséből. Legkorábbi értelme ‘jelenés, tünemény, kísértet’ volt; melléknévi használata ritkább és másodlagos, az alapige ‘eltűnik’ jelentéséhez kapcsolódik.
