tűnik
tűnik – ‘(fel- igekötővel) megjelenik, élénk figyelmet kelt’: feltűnt az ajtóban, mindenkinek feltűnt izgatottsága; ‘‹ki- igekötővel› kiemelkedik, elismerést vív ki; kiderül’; kitűnt szorgalmával, kitűnt, hogy ráadásul okos is; ‘‹el-, le- igekötővel, vagy nélkülük, de őket odaértve› szem elől vész’: eltűnt a karkötője; tűnik már az éjszaka; ‘‹valamilyennek› látszik, tetszik’: ez a megoldás jónak tűnik; úgy tűnik, hogy ebben hibáztam. Származékai: tünet, tüneti, tünemény, tünedezik, tünékeny.
Ismeretlen eredetű szócsalád. A ~ alapjelentése a ‘látszik’, illetve ‘megjelenik’, ez főleg tündér, tündöklik, tüntet, valamint tünet, tünemény származékaiban nyilvánvaló. Mai jelentésköre főleg igekötős formáiban kristályosodott ki: feltűnik, kitűnik, előtűnik, eltűnik. Önálló alakja az átlagos nyelvérzék számára az el- igekötős származék jelentésével töltődött fel; ezért hibáztatják sokan, történeti szempontból persze alaptalanul, az úgy tűnik, hogy… fordulatot. Lásd még tűnődik.
