tüsző
tüsző – ‘övre erősített erszény; széles (erszényes) öv’: Köti kardját tüszőjére (Arany); ‘tasakszerű gennyes képlet nyálkahártyán’: tüszős mandulagyulladás.
Feltehetőleg egy ősibb tyüsző depalatalizált formája, amit gyüsző alakváltozatai is sejtetnek. Az egész Kelet-Európában elterjedt kesze, kesza-féle szó (pl. oszmán kese, szerb-horvát kesa, román chiesa) a perzsán és arámin át az asszír kiszú (‘erszény’) szóig vezethető vissza. A magyar olyan nyelvből, illetve nyelvjárásból vehette át a szót, amelyben a ke-, kje szókezdet cs és ty közötti hangként élt (ilyen a szerb-horvátban a ć-vel jelölt hang).
