unoka
unoka – ‘gyermekünk gyermeke’.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát unuk(a), szlovén vnuk(a) (‘fiú-, illetve lányunoka’). A magyarba bizonyára nőnemű unuka forma került, de elképzelhető a hímnemű unuk átvétele is megszilárdult birtokos személyjellel vagy -a kicsinyítő képzővel (mint pl. apa). Lehetséges továbbá, hogy vnuk(a) alak került a nyelvünkbe, majd a szókezdő v vokalizálódott, mint az oláh, olasz esetében. Lásd még unoka-.
