üt
üt – ‘erős lendülettel csapást mér’; ‘ezzel fájdalmat okoz’: fejbe üti, üti a lovát; ‘erős csapással továbbít’: a hálóba ütötte a labdát; ‘kelt’: zajt, lármát üt; ‘bever’: szeget üt a falba; ‘‹óra› az időt jelezve dallamos hangokat ad’: épp kilencet ütött; ‘‹kártyában› erősebb lappal elviszi mások letett lapjait’; ‘‹szín› erősen eltér’: ezek a színek ütik egymást; ‘‹leszármazás alapján› hasonlít’: az apjára üt a gyerek. Származékai: ütés, ütő, ütöget, ütődik, ütleg, ütlegel, ütközik, ütköző, ütközet.
Bizonytalan eredetű szócsalád. Talán ősi örökség a finnugor korból: vogul jeht-, osztják évete (‘vág’), zürjén öktinö (‘kivág’). Az egyeztetést kétségessé teszi, hogy a rokonnyelvi előzmények nyomán magyar et volna várható. Az ütleg az ütlek igealak főnevesült formájából való; így keletkezett a félsz vagy a mersz is. Lásd még üteg, ütem.
