üzem
üzem – ‘gyár’; ‘szerkezet, készülék működése’: üzemben, üzemen kívül van, üzemmód. Származékai: üzemi, üzemel.
Az űz ige származéka, nyelvújítási szóalkotás a divatos deverbális -m képzővel, mint állam, áram, érem, ütem, az ige ‘tevékenységet folytat’ jelentése alapján; voltaképp a német Betrieb fordítása a treiben (‘kerget, folytat’) ige szerint.
