vak
vak – ‘világtalan, látásra képtelen (ember)’; ‘sötét’: Vak homály ül bércen, völgyön (Arany); ‘‹régen› a kocka legkisebb értéket mutató lapja’: hatra-vakra (‘így is, úgy is, mindenképp’); ‘gondolkodás nélküli’: vak engedelmesség; ‘irányítatlan’: vak véletlen. Származékai: vakság, vakul, vakít, vakító, vakoskodik, vaksi, vaktában.
