van
van – ‘létezik, (valahol) található’; ‘birtokában található’: Van már kenyerem, borom is van (Kosztolányi). Származéka: volta (pl. az ügy bizalmas volta miatt).
A magyar létige valódi töve a val-, ahogy a vala, való, volna, volt alakok tanúsítják, és ez a tő ősi örökség a finnugor korból: vogul alam (‘leszek’), osztják olda, zürjén vol-, votják vel-, finn olle (‘van’). Az első és második személyű igealakok (vagyok, vagy, vagyunk, vagytok) töve palatalizálódás útján keletkezett: val ⇨ valj ⇨ vaj ⇨ vagy, mint hajma–hagyma, jer–gyere. A többes harmadik személyű alak vagynak ⇨ vannak hasonulással jött létre, és ebből vonódott el az egyes számú ~ a jönnek–jön, fonnak–fon analógiájára. A vala–volt alakok viszonya olyan, mint a (meg)hal–holt, tele–tölt szópároké. Lásd még vagy, vagyon, vajon, vala-, való, voltaképpen.
