váz
váz – ‘‹régen› madárijesztő’: Szép zászlónk, az ország, váznál nem egyéb volt (Arany; ‘kísértet’: Nagy zajjal egy dúlt férfi váza / Csörtet fel… (Arany); ‘emberi, állati test megtámasztására való, szilárd anyagú szerkezet’: csontváz; ‘építmény összefüggő elemekből álló tartószerkezete’; ‘fő gondolatmenet’: a regény váza. Származékai: vázol, vázlat, vázlatos.
Ismeretlen eredetű szó. Korai jelentésfejlődése: ‘madárijesztő’ ⇨ ‘ijesztő jelenés, kísértet’ ⇨ ‘csontváz mint a halál ijesztő ábrázolása’. E jelentéskör elhalványodása nyomán, a 19. században a csontváz szó második elemét már ‘tartószerkezet’ értelmében fogták fel, s így ruházták rá a ma eleven jelentést, amely aztán átvitt értelemben is használatos lett; származékaiban már ez a jelentés él.
