vél
vél – ‘‹valamilyennek› gondol, tart, tekint’; ‘hisz, képzel’: Ha zörren egy levél, / Poroszlót jőni vél / Kanizsa, Rozgonyi (Arany); ‘magyaráz, értelmez’: Mire véljem a dolgot? Származékai: vélekedik, vélekedés, vélelem, vélemény, véleményez.
Bizonytalan eredetű szó. Talán ősi örökség a finnugor korból: zürjén velav(ni), votják valal- (‘megért, felfog’).
