vezekel
vezekel – ‘bűnéért engesztelésül szenvedést, önsanyargatást vállal’. Származékai: vezeklő, vezeklés.
Nyelvújítási szóalkotás, eredetileg ‘sirat’ értelemben; voltaképp egy 16. századi adat téves olvasatából ered, ahol a veszékel ige szerepel (lásd jajveszékel) a régies wezekel írásmódban. A ‘bűnét siratja’ ⇨ ‘bűnét engeszteli’ jelentésváltozás kevéssel utóbb kapcsolódott az „új” szóhoz.
