viasz
viasz – ‘a méhlép könnyen olvadó, főleg gyertyaöntéshez használt anyaga’. Származékai: viaszos, viaszkos, viaszol.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén régi vojsk. Ebből ejtéskönnyítő magánhangzóval, nyíltabbá válással és a ⇨ i elhasonulással fejlődött ki a magyar szóalak, amely pl. a viaszkos vászon szókapcsolatban él: vojsk ⇨ vojoszk ⇨ vajaszk ⇨ viaszk. A köznyelvi ~ úgy jött létre, hogy a viaszkgyertya s hasonló összetételek határán a mássalhangzó-torlódást a k kivetése oldotta fel, majd e hang végleg elmaradt a szóvégről.
