vissza
vissza – ‘korábbi helye felé’; ‘korábbi időbe’; ‘korábbi állapotba’; ‘viszonozva’: visszaköszön; ‘fonákul, helytelenül, ellenkezőleg’: visszaél, visszatetsző; ‘‹főnévként› fonák oldal’: színe és visszája; ‘‹régen› ellenkezés, szembeszegülés’: Olyha te is visszát vonsz vala (Bornemisza Péter, 16. század), A szent rokonvérbe feresztő / Visszavonás tüze közt megálltál (Berzsenyi). Származékai: visszakozik, visszára, visszás, visszásság.
A ~ egy ismeretlen eredetű visz alapszóból -á lativusraggal jött létre, majd a szóvég megrövidült (mint a hazá ⇨ haza esetében), a tőhangzó pedig intervokális helyzetben megnyúlt: visza ⇨ vissza. A visz alapszót találjuk a viszont, viszonoz szavakban; a ~ visza alakjából lett a viszálykodik, vissz-.
