zarándok
zarándok – ‘távoli szent helyre, búcsújáró helyre gyalog igyekvő hívő’. Származékai: zarándokol, zarándoklás, zarándoklat.
Szláv eredetű szó: óbolgár, óorosz sztrannik (‘idegen’), orosz sztrannik (‘vándor, búcsújáró’); ezek a sztrana (‘ország, vidék’) szóból erednek. A magyar szóban a szóeleji mássalhangzó-torlódást a t kivetése és ejtéskönnyítő magánhangzó oldotta fel, később hangrendi kiegyenlítődés, valamint nn ⇨ nd elhasonulás játszott szerepet, végül a szó elején zöngésedés zajlott le: sztrannik ⇨ szrannik ⇨ szarannik ⇨ szarannok ⇨ szarándok ⇨ zarándok.
