Aigl Pál,
Aigl Pál,
pécsi kanonok, szül. 1775. nov. 10. Nyomján, Baranyamegyében; atyja németországi származású kapitány volt a Hohenzollern vértes-ezredben. A. Pál is a katonai pályára készült és egy ideig Bécsben a Therezianumban tanult, de szülőföldje iránti vonzalma visszakényszeríté őt Pécsre, hol Szányi Ferencz pécsi kanonokban második atyjára talált és ennek pártfogása alatt végezte el tanulmányait. 1799 márcz. 23. pappá szenteltetvén, előbb lúcsi káplán, később püspöki titoknok, 1804. aug. 24. himesházi, 1820. végén szegszárdi plébános és alesperes, majd rudnai cz. apát s végre 1833. ápr. 23. pécsi kanonok lett. 1838. júl. 1-től a püspöki lyceum aligazgatója volt és mint ilyen halt meg 1839. decz. 17.
Munkája: Historia brevis venerabilis capituli oathedralis Quinque-Ecclesiensis, a prima ejusdem origine usque ad finem anni 1838. concinnata. Quinque-Ecclesiae, 1838. (Ism. Tudom. Gyűjtemény 1838. IX. 71. XI. 96.)
A Szepesy-féle biblia körűl is mint dolgozótárs működött.
Haas, Baranya. Pécs, 1845.
Egyetemes M. Encyclopaedia I.
Brüsztle, Recensio I. 630 III. 67. IV. 327.
Petrik Bibliogr.
