Ambro Ignácz Romuald (adamóczi),
Ambro Ignácz Romuald (adamóczi),
Ujvidék város főorvosa, szül. 1748-ban Trencsénben; a gymnasialis osztályokat szülővárosában és Nyitrán végezvén, a felsőbb tudományok hallgatása végett Nagyszombatba ment és ott bölcseletmestere lett. Ezután két évig a bányászatot tanulta Selmeczen, Egerben pedig a hazai törvényt. A technikai s természettudományokban is előhaladván, a zenére s költészetre adta magát, és hogy ezekben tökéletesedjék, Bécsbe ment, hol a széptudományokon kivül az egyházi s polgári törvényre is különös figyelmet fordított. Ezekben is kiművelvén magát, igyekezetét az orvosi tudományokra kezdte irányozni s 1776. orvostudor lett. Beszélte Europa művelt nyelveit is, beutazta hazáját és a szomszéd országokat. Utazásából haza térvén, Ujvidék város rendes orvosa lett. Hét évig viselte tisztségét, mígnem 1785-ben Ujvidéken hideglelés vetett véget életének.
Irt dalokat és elegiákat, melyekre zenét is készített.
Munkái:
1. Theses inaug. medicae. Viennae, 1776.
2. Panegyricus... de laudibus medicinae... Pestini, 1778.
Kéziratban maradtak: Pathologia generalis et particularis (80 íves kötet), De salutari musices in medicina usu; irt még egy tapasztalati természettant is.
Horányi, Nova Memoria.
Básthy, Magyarok Emléke.
Nagy Iván, Magyarország Családai. I.
Szinnyei Könyvészete.
