Antoni Sámuel,
Antoni Sámuel,
ág. vallású evang superintendens, szül. 1664-ben, előbbinek fia; korán jutott árvaságra s rokonai nevelték és taníttatták Selmeczen; innen tanulmányai folytatására Győrbe szándékozván menni, 18 éves korában Érsek-Ujvárnál török fogságba esett; kiszabadulván, 1685-ben Sopronban, Trencsénben és 1692-ben Jenában tanult, hol Schmidt János András bölcselettudor és az észtan tanára elnöklete alatt vitázott; értekezése megjelent ily czímmel: De medicina affectuum. Jena, 1694. Hazájába visszatérvén, a trencséniek iskola-igazgatóvá tették, 1696-ban pedig lelkészszé akarták avatni, de A. kizavartatván helyéből, az Osztrosith Mátyás báró házi prédikátora lett; három év mulva Hibére, innét 1700. Botfalvára, kevéssel azután Vág-Ujhelyre, majd Nagy-Palugyára, 1708-ban pedig Csetnekre ment papnak és 1709-ben megválasztották superintendensnek. Meghalt 1738. aug. 18. Csetneken.
Kéziratban hátrahagyta Kátéját és Löscher, Edle Andachts-Früchte cz. munkájának tót fordítását.
Haan. Jena Hung. 39.
Tud. Értesítő II. 248.
Fabó, Monumenta I. III.
Hörk Az ev. Tiszakerület Püspökei.
